Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni
Majd az unokáknak, mikor körbeállnak
Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak
Hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni!
Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni,
Hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam
Neked udvaroltam, az öledbe borultam
Többé onnan el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!
Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni,
Hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam
Neked udvaroltam, az öledbe borultam
Többé onnan el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!
Kezdjetek nevetni, csak semmi melodráma
Senki bele nem halt még komédiába
Ripacsok, színészek, az élet a tiétek
Minek ölre menni, kezdjetek szeretni!
próza:
jó néha sötétben a holdat nézni,
hosszan egy távoli csillagot igézni.
jó néha fázni, semmin elmélázni,
tavaszi esőben olykor bőrig ázni,
tele szájjal enni, hangosan szeretni.
jó néha magamat csak úgy elnevetni,
sírni ha fáj, remegni ha félek,
olyan jó néha érezni, hogy élek.
Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni
Az utolsó órában, mikor már mindent megbántam
Ezerszer megbántam, oly sokáig vártam
Hogy elmúlt az élet…
…kezdjetek el élni!
Vinnélek innen messze, ezer tájon át,
De vacog a szívem, nincs rá kabát.
A legszebb rózsát szedtem le a réten,
Most mind virágzik csak a tiéd nem.
Neked egészen átadom magam,
De nincsen semmim, hogy megosszam.
Szeretném újra látni a színeket,
Újra megtalálni, ami elveszett.
Azon az éjszakán, hűvös éjszakán,
Könny csordult egy ház falán.
Azon az éjszakán, szótlan éjszakán
Elárult egy hűtlen lány.
Azon az éjszakán, furcsa éjszakán,
Nem is volt igaz talán.
Érted harcba szállnék bárkivel,
De fáradt testem, tele sebekkel.
Ezért üvöltök majd hangom a fegyverem,
A szavak győznek, de én már sosem.
Írnék egy dalt is rólad, de nem tudok,
Csak egy elkopott ócska dallamot.
Szeretném újra látni, a színeket,
Újra megtalálni, ami elveszett.
Azon az éjszakán, hűvös éjszakán,
Könny csordult egy ház falán.
Azon az éjszakán, szótlan éjszakán
Elárult egy hűtlen lány.
Azon az éjszakán, furcsa éjszakán,
Nem is volt igaz talán.
Vinnélek innen messze, ezer tájon át,
De vacog a szívem, nincs rá kabát.
A legszebb rózsát szedtem le a réten,
Most mind virágzik csak a tiéd nem.
Azon az éjszakán, hűvös éjszakán,
Könny csordult egy ház falán.
Azon az éjszakán, szótlan éjszakán
Elárult egy hűtlen lány.
Azon az éjszakán, furcsa éjszakán,
Nem is volt igaz talán.
Azon az éjszakán, hűvös éjszakán,
Könny csordult egy ház falán.
Azon az éjszakán, szótlan éjszakán
Elárult egy hűtlen lány.
Azon az éjszakán, furcsa éjszakán,
Nem is volt igaz talán.
Én nem voltam szégyenlős
Olyan bonyolult vagyok és olyan mély
Csak én vagyok nekem a nagy regény,
És csúszok bele a sok hiányba
De mehetek bármely irányba
És nem horkol velem százöt kiló
(De leszólít folyton minden tahó)
Ha sírok az esőben titokban,
Még olyanom sincs, akivel megosszam
Csak azért vagyok, hogy nekem legyen jó
És az boldogít, ami nekem való
Tangózhatok a tilosban
És nem érdekel, hogy mindenki szembe rohan
Olyan jó...
Egyedül - egyedül élek a világban, erre vágytam
Egyedül - én nem bajlódok a babákkal meg a családdal
Egyedül - illetve hárman a magánnyal meg a kutyámmal
Egyedül...
Van némi gondom az evéssel
Zabálok vagy beérem kevéssel
És nézd milyen szépen lefogytam
Csak néha nyüszítek a sarokban
Ha öreg leszek meglesz mindenem
De nem fogja meg a ráncos kezem
Van iPhone-om meg trendi iPhone-tokom
De nem lesz unokapuszi a májfoltokon
És nem érdekel, hogy nekem legyen jó
És nem boldogít, ami nekem való
És nem szambázom a tilosban
És nincs mellettem senki, és nincs aki szembe rohan
Nem is jó...
Egyedül - egyedül élek a világban, erre vágytam
Egyedül - én nem bajlódok a babákkal meg a családdal
Egyedül - illetve hárman a magánnyal meg a kutyámmal
Egyedül - én nem bízom már többé másban, meg a csodában
már megint ez van
Tele van a csend ma képekkel,
Épp filmet vetít a tegnap.
Tele veled minden egyes perc,
Megfogott, amilyen vagy.
Mától hordom bent a neved.
Velem is megeshet, megleptél.
Végre véget ért a ború!
Úgy néz ki, tényleg megjöttél.
ref:
Bent a neved, látlak mindenhol.
Minden perc ma rólad szól.
Arcod belém égett már.
Szép film, ahogy táncoltál.
Végre lakott lett a szív.
Tőled csillog a kamra.
Beragyogod borúm fényeddel,
Lángra lobbant a szikra.
Szemfény, érzékiség, báj,
A mosolyoddal elkaptál.
Dús haj, lágy öl, égő száj,
Bent a szándék, biztos már.
ref:
Bent a neved, látlak mindenhol.
Minden perc ma rólad szól.
Arcod belém égett már.
Szép film, ahogy táncoltál.
VERSEK:
RÓZSÁK KÖZÖTT, HA ÉN LENNÉK...
Rózsák között
Színes varázs
Vörös fényű
Izzó parázs
Buja szirmot
Bontogatva
Vad tüskéket
Visszafogva
Merülhetnél
Bársonyomba
Részegülnél
Illatomba
Éjjel-nappal
Néked nyílnék
Ha Vörös szirmú
Rózsa lennék...
Ártatlanság
Fehér álom
Félénken ül
Lágy zöld száron
Hozzád érve
Hajladozva
Mint lányon fehér
Báli szoknya
Gyöngéden
Ha érintenél
Nem sérülnék
Csak szépülnék
Lágyan néked
Tündökölnék
Ha én Fehér rózsa
Lennék...
Csábítón és
Álmodozón
Féltékenyen
Hivalkodón
Sárga szirmot
Néked ölt`nék
Házad szobád
Éke lennék
Napszín puha
Szirmot bontva
Ringatnálak
Kéj álomba
Rajtad boldogság
Ragyogna
Ha lennék én
Sárga rózsa...
És ha vörös
Fehér sárga
Egyesülnék
Egy rózsában
Buja lennék
Pajkos titkos
Gyöngéd bájos
Jousse Elisabeth
Hillai László: Képzelet
Szabadon száguld a képzelet,
olyan, mint tavaszi élvezet.
Itt van a kitűnő alkalom,
berepül hozzád az ablakon.
Jól vigyázz, útját nem állhatod,
azt hiszed, rabláncra foghatod?
Nem lehet, mert az mindenkié,
még az is lehet, hogy senkié.
Tűnik egy pillanat alatt,
hogyha már nem vág az agyad!
Szárnyán repülni boldogság,
ez az igazi szabadság!
Iványi Mária: Miért lett bolond az április
Így van az, hogy áprilisban,
bár a tavasz régen itt van,
hol zápor hull, hol a hó,
hol meg nap süt, ragyogó.
Téli szelek fújnak néha,
bizony, kicsit hideg tréfa!
Április már régen bánja,
hogy így tele az iszákja.
Összehordott nyarat, telet,
s így kapta a bolond nevet.
Kasza Béla: Magyar Tenger
Hullámok dallama,
homoknak lágy szava,
hegyek, dombok képe,
kék ég közelsége.
Isten legszebb tája,
világ édes bája.
Emelem kalapom,
előtted, Balaton.
Gazdag Erzsi: Itt a tavasz
Itt a tavasz, tudod-e?
leheletét érzed-e?
Virágszájjal rád nevet
virágszagú kikelet.
Rád füttyent egy bokorból,
füttyös madár torokból.
Rügyes ággal meglegyint
s érzed, tavasz van megint.
Szabó Lőrinc: Tavasz
"Mi az?" - kérdezte Vén Rigó.
"Tavasz!" - felelt a Nap.
"Megjött?" - kérdezte Vén Rigó.
"Meg ám!" - felelt a Nap.
"Szeretsz?" - kérdezte Vén Rigó.
"Szeretlek!" - szólt a Nap.
"Akkor hát szép lesz a világ?"
"Még szebb, még boldogabb!"
Aranyosi Ervin: A fénykép örök
Az idő múlik, elszalad,
s a tovatűnő pillanat,
akár egy röppenő madár,
úgy illan el, ha tovaszáll.
Béklyót kötni rá nem lehet,
szelni belőle szeletet,
ami kezemben itt marad,
erre nem sok módszer akad.
Ám ezt kínálja a fotó,
s a szemmel, szívvel alkotó,
megállítja, mi megy tovább,
s örökre őrzi a csodát.
Nem mindenből lesz bűvös kép,
önmagától a hűvös gép
alkotni csodát képtelen,
önmagában emléktelen.
Kell hozzá művész, képzelet,
mely látja a természetet.
Ki vissza adja, amit lát,
kit megérint a nagyvilág!
Közös szavakból, közös hangokból
Másik múltat írunk
Közös emlékből, közös kérdésből
Egy másik válaszhoz érsz
Közös szavakból, közös lapokból
Egy másik könyvet őrzünk
Közös időkben, közös kapukból
Egy másik járdára lépsz
Közös szavakból, közös haragból
Mi egymás bűnét látjuk
Közös dallamból, közös rímekből
Egy másik mű szólal meg
Közös hitekből, közös lángokból
Másik tűzben égünk
Közös világban, külön irányban
Csak egyre messzebb megyünk
Én érteni akarom, hogy mit nem értek
Érteni, hogy te is érts meg
Egyforma időben s világban járunk
Mért látjuk másnak azt, amit látunk
Mi közös szavakból, közös jelekből
Más időkre várunk
Közös napokból, közös utakból
Egy másik országba érsz
Közös hiányból, közös hibákból
Mi másik képet látunk
Közös világban, külön irányban
Csak egyre messzebb megyünk
Zorán