NAPRAFORGÓ

"Debrecenbe kéne menni..."

Jártunk már Debrecenben, két éve amikor Hajdúszoboszlóról rándultunk át. Most egy  Gulliveres ajánlat kapcsán adtunk esélyt neki, hogy megszerettesse magát velünk. Az utat, úgy öt órára saccoltuk, az első megállónk a Két Angyal volt.( Érdi pihenő, érdekes, hogy a szobákat pár órára is ki lehet venni)  Egy kávé és egy pisilés után, már léptünk is. Az út most is unalmas volt, fél tizenegy körül már a Jászságban voltunk, balról rozoga tanyák, jobbról valamilyen tákolmány, ami kilátónak tünt, a távolban a Mátra csúcsai látszottak.  A  végtelen út, jól lelombozta a kedvünket, csak a GPS „Mici” törte meg a csendet: időnként beszólt, hogy „Túl gyorsan mész”... "na  már csak ez hiányzott, vazze akkor szólj, amikor rendőrt látsz". Azért itt is működik az autós kommunikáció mert a szerv láttán, minden szembejövő jelzett. Aztán végre átkeltünk a Tiszán, kicsit gyönyörködtünk a már ismert, de most is mesebeli Hortobágyban. Már felébredt a turistaparadicsom, kinyitottak a vendéglátóhelyek,  a turisták csapatostul lepték el a kilenclyukú híd környékét. Dél már elmúlt amikor Debrecenbe értünk, ebédeltünk,  bevásároltunk és elkezdtük keresni a szállást.

Mivel a sétáló utcán van a Stop Panzió, nehéz volt beparkolni.  Becuccoltunk, a panzió a vártnál jobb  képet mutatott (szoba, fürdő rendben, wifi van,  ingyen jegy a fürdőbe és naponta takarítanak). Most, Debrecen is szebbnek tűnt  mint két éve, a széles utcán kétoldalt fák, virágok, szökőkutak.

 Sétát terveztünk, a nagytemplom hatalmas épülete most is elvarázsolt bennünket, sajnos zárva volt, meghatározott időben és csak pénzért mutogatják. Tovább álltunk, kerestünk egy jó cukit, hogy sütibe fojtsuk a bánatunkat. Persze, közben szomjasak is lettünk, találtunk egy kávézót (BARIO), majd moziba mentünk. Megnéztük a Dzsungel könyve című filmet három D - ben, volt izgalom, a közönség síkítozott amikor Sírkán ráugrott a nézőkre. Az első nap fáradalmai után jól esett a pihenés, úgy aludtunk mint Csipkerózsika a Grimm mesében. 

A második nap: Hivatalosak voltunk a Mediterrán fürdőbe (ingyenes belépő). Villamossal mentünk ki a Nagyerdőbe, mivel a fürdő csak tizenegykor nyitott körbenéztünk a környéken.

Megnéztük a Stadiont kívülről, ittunk kávét a Vigadóban, sétáltunk a nagyerdei tó körül, kellemes volt.

Tizenegy előtt már gyülekezett a fürödni vágyó közönség. Órás beléptető rendszer, több medence, élményelemek, tágas, szép fürdő. Sajnos levegő nemigen volt, mivel egy hatalmas búra alatt van, sőt az étterem is kívánnivalót hagyott maga után. A kaja kevés  volt és drága, mivel leleményesek vagyunk, átmentünk a termálba, szerencsére az óránk oda is jó volt.

Ott jól éreztük magunkat, volt kinti medence, levegő,  kellemes víz és nem is voltak sokan.  A pofára esés a végén jött, mint kiderült a belépőnk az élménybe szólt, szépen felszámolták a termálba töltött időt, fejenként két ezerbe került az ügyeskedésünk. Lógó orral, de nem elkeseredve  hazavillamosoztunk, a fürdéstől fáradtan hamar elaludtunk.

Harmadik nap: Villamosozást, nézelődést ütemeztünk be, kimentünk a vasútállomásra és egy nagy kanyarral vissza. Nemcsak sárga, de kék villamosok is közlekedtek, lehetett jegyet venni a vezetőnél is, de csak ha volt apród, különben leszállított. Délelőtt a Mandula kávézóban kávéztunk, ahol a szomszéd asztal fogyasztását akarták velünk kifizetetni. És ez még mind semmi, a kedvenc kávézónkban nem adtak sört,  csak fél háromtól szolgálhatnak fel szeszesitalt. mert iskola van a szomszédban. Megnéztük a nagypiacot, emeletes épület, bőséggel volt minden, ami szem szájnak ingere.

Ebédelni,  a Leveles Csárdába mentünk, ahol halászlét és legényfogó levest ettünk palacsintával. Mivel Debreceni párosra vadásztunk, kipróbáltuk a közelben lévő Tóbüfét is, ahol hétszáz forintért kaptuk, és nagyon finom volt.

Vacsoraidőben még mindig teszteltük az igazi debrecenit, a belvárosban találtunk is egy Debrecenizőt, ott kaptunk ezer forintért egy párat, de nem igazán izlett. A következő nap hazafelé indultunk, Kenderesen (Horthy Miklós szülőfaluja) jöttünk keresztül. Az út mentén mindenfelé epret árultak, nyolcszáztól ezernyolcszázig volt az eper kilója. Szolnokon akartunk ebédelni, de nem találtunk éttermet, ezért Cegléden ettünk, majd Dunaújvárosnak hazaindultunk. Nekünk ennyi volt Debrecen.

Élmény Győrben

Napokkal előtte tervezgettük a győri kirándulást. Sajnos az időjárásjelzés heves esőzéseket, erős szelet jósolt, ezért a kirándulást fürdőzésre változtattuk. Induláskor már érezhető volt a változás, talán tíz fok, ha volt, megjött a hidegfront. Az utakon kevés autó járt, csak azok indultak el, akiknek halaszhatatlan dolguk volt, hallgattuk a rádiót, közben eleredt az eső. Elöntötte az ország nagy részét, a sárga jelzés volt érvényben, az ablaktörlő is alig bírta a munkát. Tíz körül értünk Győrbe, hamar megtaláltuk a fürdőt Rába Quelle Gyógy, Termál és Élményfürdő

 

A 2003 októberében nyílt csodálatos létesítmény kellemes egész napos élményt nyújt a látogatóknak.

Magyarország klórmenetes fürdőinek egyike öt élményfürdővel, két óriás csúszdájával télen, nyáron a vendégek rendelkezésére áll. Negyven élményelemmel, sodróval vízköpőkkel, gejzírekkel, vízesésekkel teszik még élvezetesebbé a kikapcsolódást.

Zuhogó esőben közelítettük meg a bejáratot rengeteg kocsi volt a parkolóban, mások is a fürdés mellett döntöttek,  ebben a rossz időben.  Kicsit leráztuk magunkról a vizet, aztán jegyet vettünk.

Felnőtt egész napra 2400Ft, gyermek vagy nyugdíjas jegy 1800Ft.  A beléptető rendszer modern (órás) az öltöző tiszta a szekrények megfelelő nagyságúak.  Átöltözés után, elindultunk felderíteni a terepet, sokan voltak, de eloszlott a medencék az élményelemek és a csúszdák között. Kiválasztottunk egy az ajtóhoz közeli helyet, odaraktuk a pihenőágyakat, aztán irány a víz.  Kinti medencét vettük célba,  szerencsére volt fedett része, és így nem ért bennünket az eső.  A kellemes kinti fürdőzés után kipróbáltuk az egyik melegebb benti medencét is.  Akkor fedeztük fel, hogy itt vízi bár is van,  két pohár finom sör társaságában folytattuk tovább a „pancsolást”. Kíváncsiskodásunk eredményeként az emeleten éttermet,  büfét is találtunk.  Strandkaját választottunk,  jól elkészített sült halat ettünk hasáb krumplival, teli hassal indultunk vissza a pihenőhelyre. Olvasgatás, szundizás következett, majd ismét fürdés, aztán három körül szedelőzködni kezdtünk, mert legalább két óra az út hazáig.  Este jó volt visszagondolni a kellemesen eltöltött napra és nem kellett ringatni bennünket elalvás előtt.

  

Gyula

Mint egy szűzlány, úgy készültem a találkozásra. Mert, tudod az első benyomás sokat számít, fodrásznál voltam még újruhát is vásároltam. Ja, és kozmetikusnál a bikini vonal miatt, ugye sohasem lehet tudni. Az út, majdnem egynapi járóföld, ahogy közeledtünk egyre izgatottabb lettem, hogy nézhet ki,  tetszik majd nekem ?

Aztán eljött a pillanat, ahogy ránéztem, egyből elvarázsolt ez a 800 éves Békés megyei város, ahonnan jó időben még a Bihari hegyeket is lehet látni. Barangoltunk az Élővíz csatorna partján, megismertük a Százéves cukrászdát, ahol a biedermeier bútorok környezetében finom sütiket ettünk. Romantikus sétánk során gyönyörködtünk a naplementében, ahogy képzeletben megperzselte a vár falait. Egy, napot pancsoltunk a Várfürdőben ahol a sötét, tea színű vízben, adtunk a feltöltődésnek.

Felejthetetlenre sikerült ez a hosszú hétvége,  ígéretet kaptam a páromtól, aki nem Gyula,  hogy megismételjük.

A második kedvenc Baja

Baja felé haladva, az első megállónk Balatonkenese, ott felmentünk a Soós - hegyi kilátóhoz. Megcsodáltuk a gyönyörű panorámát, állítólag ebből a kilátóból látszik legnagyobbnak a Balaton. A kilátó tövében már láttunk nyíló tátorjánt is, igaz csak egyet, körülötte mindenütt feltúrva a talaj. Azt hittük, hogy valaki sorban kiásta a védett növényeket. Aztán kis kutakodás után kiderült, hogy a fellazításnak fontos szerepe van, így a szélhordta magoncok könnyebben  beáshatják magukat a talajba.

A következő állomás már ebédidőben, a bajai a Potykacsárdában volt. A kevés autó miatt kicsit tétováztunk, mert azt mondják, hogy az a jó csárda ahol sok autó áll a ház előtt. Szerencsére úgy döntöttünk, hogy bemegyünk és nem csalódtunk, nagyon jót ebédeltünk. Teli hassal kerestük meg a szállást, a  Duna Hotelt a Sugovica partján.

A Duna Wellness Hotelt nemrég újították fel, elégedettek voltunk a szobákkal, a személyzettel és az ellátással, kihasználtuk a wellness szolgáltatást is.

Kedvezett az időjárás, szinte nyár volt, csodálatos élmény volt sétálgatni a Sugo partján ahol horgászok üldögéltek napestig. A folyóparti padokon elidőztünk, napfürdőt vettünk és figyeltük  kajakosok evezését. Maradandó élmény volt a gránitkockákkal kirakott mediterrán hangulatú  Szentháromság téren araszolni az autók között. Átsétáltunk, a Petőfi szigetet és a Nagy Pandúr szigetet összekötő gyalogos hídon, ahol a hídkorláton már megjelentek a szerelemlakatok. Ebédeltünk a Sugo - parti  mexikói étteremben, bóklásztunk a bajai piacon. A  kirándulásunk utolsó napján, a Petőfi szigeten lévő növényvásáron fuksziát vettünk magunknak  ajándékba, hogy később is emlékezzünk erre a szép  hétvégére.

Hazafelé még megálltunk Simontornyán, bár nagyon fújt a szél, de megcsodáltuk a várat, majd továbbmenve a Pipo várkastélyt Ozorán.

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat