VERSEK    

 

  

    Érzed e még, ha egy remegő kéz bőrödhöz ér

Érzed e még, ha valaki ölelni kész
 Érzed e még, hideg ajkak csókját
 Érzed e még, gyönge lelkek búját
 
 …csendben jársz a homokon,
 én némán nézem szellemalakod…
 
 Érzed e, ha szótlanul már senki sem hív
 Érzed e, ha megszakad szív
 Érzed e, ha rólad álmodnak
 Érzed e, ha érted sírnak
 
 …térdelek, s rajzolok,
 rajzolok egy Napot, mi már rég lenyugodott…
 
 Érzed, a világ megszakadni kész
 Érzed, mindenki már csak hátra lép
 Érzed, hogy nem visz út már előre
 Érzed, homály elborított mindent
 
 …benedvesedett a száraz homok,

 a szilárdépűlt vár,összeomlott.

 

 

 

VAN MÉG CSODA A VILÁGON?

 Mert ha igen, megtalálom

Beülök a közepébe

Szép világom tetejére

Mosolyogva ott figyellek

Örömömben rád nevetek

Megölellek, míly szép álom

Veled járom örök táncom.

 

 

 

Varjak károgását hallom

Álmos szemekkel kinézek

S' mintha korom lepné a vidéket

A fehér havon büszkén lépdelnek

Kemény járású, szép fényes tollú

Tavaszhívó fekete madarak.

Talán álom csak az egész

A kék égen máris messze tűnnek

Tavaszvárók, máris elenyésztek..

  

Radnóti Miklós

ÁPRILIS

Egy szellő felsikolt, apró üvegre lép
s féllábon elszalad.
Ó április, ó április,
a nap se süt, nem bomlanak
a folyton nedvesorru kis rügyek se még
a füttyös ég alatt.

 

 

Ahogy repűl az élet, évre év,
egyre kevésbé tudom, mi a szép,
egyre kevésbé értem magamat,
hogy régen csak bizonyos arcokat
hittem annak, csak ilyen vagy olyan
szemet, szájat; mintha nem is magam
ítéltem volna, hanem más, aki
értelmetlenül válogatta ki
a vonzót s rútat, s megszegényitett.
Aztán elhagytam a törvényeket
s most türelmesebb, gazdagabb vagyok:
előre látom a pillanatot,
mely olt vagy gyújt, s a lelket, jellemet,
a belső formát. Milliméterek
összhangja szabta, ki tessék, ki nem?
Ma sok egyéb is; és a szerelem,
ahogy tanít idő s tapasztalat,
egyre szebb lesz és titokzatosabb.
(Szabó Lőrinc)

 Ady Endre:

BECÉZŐ, SIMOGATÓ KEZED

Simogass csak, olyan jó a kezed.
Megint búcsuzom, megint elveszett
A gőgös Ady minden dacos gőgje.

Életemen fél-versek szemfedője,
Hazug csókok emléke ajkamon.

Simogass csak, olyan jó a kezed,
Úgy bánom már sok ölő, makacs harcom,
Simogasd meg ráncos, vén gyermek-arcom.

Feddj meg búsan, hogy én, rossz, elveszett,
Szegény ördög, csak későn találtam meg
Te becéző, simogató kezed.

Mikor talán már minden elveszett,
Sok jóságomból nem maradt meg semmi
És nem tudom már magamat szeretni.

De itt van és olyan jó a kezed

Szabó Lőrinc

Tavasz

„Mi az?" - kérdezte Vén Rigó.

„Tavasz" - felelt a Nap.

„Megjött?" - kérdezte Vén Rigó.

„Meg ám!" - felelt a Nap

.„Szeretsz?" - kérdezte Vén Rigó.

„Szeretlek!" - szólt a Nap.

„Akkor hát szép lesz a világ?

 „Még szebb és boldogabb!"

 

Csukás István

 

Ülj ide mellém

 

Ülj ide mellém s nézzük együtt

az utat, mely hozzád vezetett.

Ne törődj most a kitérőkkel,

én is úgy jöttem, ahogy lehetett.

Hol van már, aki kérdezett,

és hol van már az a felelet,

leolvasztotta a Nap

a hátamra fagyott teleket.

Zötyögtette a szívem, de most szeretem

az utat, mely hozzád vezetett.

 

 

Kosztolányi Dezső

 

A napraforgó, mint az őrült

 

A napraforgó, mint az őrült

röpül a pusztán egymaga,

a tébolyító napsugárban

kibomlik csenevész haja.

Bolond lotyó - fejére kapja

a sárga szoknyáját s szalad,

szerelmese volt már a kóró,

a pipacs és az iszalag,

elhagyta mind, most sír magában,

rí és a szörnyű napra néz,

a napra, úri kedvesére,

ki részeg, s izzik, mint a réz.

Aztán eszelősen, bután

rohan a gyorsvonat után.

 

 

 

 

 

Fábri Péter: Hasonlatok

 

Mint széles utaktól a szél,

mint gyilkostól az emberek,

mint fától ősszel a levél,

mint érdemtől a rendjelek,

mint télitől tavaszi fagy,

mint tőlem régi otthonom,

úgy távolodsz, oly messze vagy,

s én már nem is kiáltozom.

 

HOVÁ, HOVÁ GYEREKEK? 

 Hová, hová, gyerekek?
Én is elmék veletek.
Tiszán túl, Dunán túl,
Még a tengeren is túl.
No hát Isten veletek,
Oly messze nem mehetek.
Messze út az ám nagyon,
S én hazámat nem hagyom.
Ó, mit gondol, bácsikám,
Nem komolyan mondtuk ám.
Csak tréfálunk, figurázunk,
Itt a parton csónakázunk,
Velünk jön a kis Iluska,
Iluskával a kutyuska,
Kutyuskával szekerecske,
Szekerkével kerekecske.
Hisz ha így van, hát gyerünk,
Az Isten legyen velünk!
Benedek Elek

 

 

 Iványi Mária: Miért lett bolond az április

Így van az, hogy áprilisban,
bár a tavasz régen itt van,
hol zápor hull, hol a hó,
hol meg nap süt, ragyogó.
Téli szelek fújnak néha,
bizony, kicsit hideg tréfa!
Április már régen bánja,
hogy így tele az iszákja.
Összehordott nyarat, telet,
s így kapta a bolond nevet.

 

Kasza Béla: Magyar Tenger
Hullámok dallama,
homoknak lágy szava,
hegyek, dombok képe,
kék ég közelsége.

Oldal: Versek
NAPRAFORGÓ - © 2008 - 2024 - falusihirharang.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat