NAPRAFORGÓ

Jack Morris”- sal a pécsi éjszakában.

Ha, szilveszter akkor buli, jelmezbe bújtunk, életem keserűje egy seriff kalapot villódzó szemcsivel, jómagam tatárkát fényes kis gömbantennákkal, még az öregpapa is kapott egypár ördögszarvacskát.

A szomszédok már koraestétől gyúrtak az ünnepre, több láda piát alakították át hangulattá, mert amikor megláttak engem ufónak a páromat meg „Jack Morris”nak nézték. Nagy sikere volt még a piros ördögszarvaknak, mert minden tizenéves részeg csitri a papa nyakába borult, aki a kora miatt alig bírta tartani őket.

A tömeg, hömpölyögve áramlott az utcákon, vidáman táncoltak a színpad előtt, ahol egy miskolci zenekar adta a fülsértést. Az én „Jack Morrisom” megrészegülve fürdött az éjszakai dicsfényben, többen meg akarták venni a jelmezét, mások fényképezték, mint egy sztárt. Én kissé sárgán szédelegtem mellette, időnként karolva az öreg ördögöt, aki tánclépésekkel sodródott az újesztendő felé. de tudtam, hogy a varázslat csak éjfélig tart.

Tarisznyánkban a türelmetlen szilveszteri pezsgővel, kezünkben a poharakkal vártuk a percet, amikor durranthattunk 2012-re. Durr…

Bonifácék a Garda Fesztiválon

November éppen tavaszt játszott, Bonifác úr szörfözés közben talált rá a progira a neten. Asszony megyünk, irány a Garda Fesztivál.

Még bepakolták Bonipapát, aztán a lovak közé csaptak. A rádióban Boni kedvenc dala szólt (a díványdal). Hogy a parkolás ingyen legyen, Boni kapta a telót és felhívta régi kebelbarátját Dávidnét. A testes asszonyság éppen 60. szülinapját ülte családi körben, sebaj, legalább az ebéd is potya - mondta a természet koronája.

Mivel a család kicsit idegenül nézegette az érkezőket, és még az ebéd sem készült el, a pálesz elfogyasztása után a társaság kondierősítő túrára indult az Apátsághoz. Bonipapa nem bírta az iramot, ezért ő maradt, a borospohárba kapaszkodva csócsálta az ünneplőket. A duó megmászta a dombot Boniné naccsád egy jó darab kolbász társaságában készült szemlélni az eseményeket. Csakhogy,  esemény  nem volt,  a kirakodóvásáron és a venyigemáglyán kívül semmi nem mutatott a Garda Fesztiválra.  Lekéstek a hajók kifutásáról a halak megáldásáról és magáról az ünnepről.

Bonipapa kimentése után hazaindult a csapat, az úton, ismét Boni kedvenc dala szólt a rádióban (a díványdal)

Egy nap, egy éjszaka Tótéknál

Bonifácék szombat reggel indultak neki a határnak, hogy meglátogassák Tótékat és együtt ünnepeljenek. Az első kútnál megitatták a verdát,  Mici, a navigátor már ott hiszti rohamban tört ki. "Fordulj balra, fordulj balra, fordulj meg!" Kellő agymosás után megadóan viselte Boni úr heccelését "na, most mit mondasz köcsög? Hülye ez, neked, öcsém, még sokat kell tanulnod!" A szerkentyű sértődötten, de tisztelettudóan ült a műszerfal tetején, várva a további kihívásokat.

Folyó ügyeik intézésére beiktattak egy szervizmegállót, aztán Győr után Medvénél hagyták el az országot. Kis falvak, szántók mellett elhaladva megvitatták az adott ország gazdaságát. Mikor már unták,  szerencsére feltűnt a város, inkább modernnek mondható, néhány századfordulós régi házzal kombinálva. Mici szépen navigálta a járgányt. "Forduljon balra, menjen tovább egyenesen, hétszáz méter után eléri úti célját, kétszáz méter után eléri úti célját, elérte úti célját"... VAZZE, hol van? Mici, te idióta, hová hoztál minket? - förmedt rá Bonifác. Mici behúzott receptorokkal, megsemmisülve várta a halált.  Keringőzés, kérdezősködés után Boni megtalálta a kérót, szerencsére,  mert a feszültség akkor már számokban volt mérhető. (Egy százas skálán kilencvenkilenc.) Kárpótlásul a szállás gyönyörű volt,  mediterrán külsejű és berendezésű épület, lenyűgözte az érkezőket. A fogadtatás kedves,  a szobák érdekesek,  mi kell még? Hát EBÉD!!! Ezért a felcuccolás után falnivaló után néztek. Taverna étterem... hmm, jól hangzik, menjünk be - adta ki a parancsot a falkavezér. Az ízlelő ebéd táján kihalt volt, vendég elvétve, a pincérnő csak kicsit beszél magyar. Kölcsönös mutogatás után sikerült a manőver,  tele bendővel siettek tovább a kulturházba.

Az ünnepeltek kölcsönösen megajándékozták egymást, majd koccintottak az egészségre, aztán hazaindultak.  Bonifácék a kégli felé vették az irányt, a kovácsoltvas berendezés és a macskák rendesen hatottak az idegekre,  a szalonnás,  pezsgős vacsora pedig a zsigerekre.  Mire vége lett a napnak a tingli-tangli macskás szoba háborús övezetté változott. Nehezen aludtak el,  a pár úgy érezte az ágyban elhelyezett demarkációs vonal átlépése önakasztással jár.  Az enyhülés csak hajnal felé következett be. Reggelre, kialudva az előző nap feszültségeit, új lehetőségek után nézve vetették bele magukat a vasárnapba. A cél maga a főváros volt; megérkezéskor látták, hogy munkagépek,  földtúrások árasztották el. Már csak a táblát kell megkeresni, ahol kivan írva, hogy ÁTÉPÍTÉS MIATT ZÁRVA! Boniné kajáért kiáltott, ezt egy Mekiben sikerült magáévá tenni, egy zöld lufi ajándékkal együtt. A fiúkat egy utcai kolbászsütő csábította el, de ahogy Boni úr megközelítette úgy lefejelte, mint szöcske a harangvirágot. Fájdalomdíjként ő kapta a nagyobb kolbászt.

A kaját és a fájdalmat útban hazafelé az autóban szándékozták kipihenni. A paripa orrát Rajka felé fordították, Micit egy úvé-lehetőséggel pozícióba helyezték és szelték a kilométereket az édes otthon felé.

Az út nyálkássá vált, a látóteret tejfölszerű köd borította be, az elpilledt utasok gondolataikba merülve bámultak maguk elé. Mici belefáradt a beszédbe, csendesen szendergett a műszerfalon. Mígnem egy éles balkanyar következménye visszarántotta őket a való világba, ami nem volt szép... a szembejövő oldalon landoltak. A sokk után örültek, hogy valahogy hazaértek és megjegyezték, hogy milyen fárasztóak voltak ezek a Tóték. 

Romantrió a Dzsámi árnyékában.

Bonifác úr hatvan éves, Mézga Géza szerű figura, a sors kegyes volt hozzá, mert amit a külsejétől elvett azt betette a fejébe. Ennek tudatában osztja az észt a környezetének, főleg az oldalbordájának.

A borda, egy majmolós némber, aki szeretne a koránál fiatalabbnak látszani, (mint mindenki) öltözködésben, frizurázkodásban, de mivel már  nyugdíjas korú, ez időnként mellé sikerül.

Már egy hete tervezgette a pár,  hogy nekiindul a nagy útnak. Az asszony romantikus kirándulásra számított, de nagyot koppant, amikor kiderült, hogy utánfutóval mennek. Bonipapával, a kedves, nyolcvanéves öregúrral, aki a korához képest jól tartja magát,  csak a ketyegője rosszalkodik.

 A Mecsek fővárosa hívogatóan közeledett feléjük, érkezésük után a szálláshelyet kellett megtalálni. Sok-sok kanyargás és szitkozódás után meglelték a Madarat. Az impozáns saroképület jól illett bele a környezetbe, magas tetőoszlopaival és díszes teraszaival. Bent pedig fehér grádicsokkal, tükrökkel, mint egy múlt századbeli kisasszony leányszobája.

A recepciós végigmérte a táskákkal, szatyrokkal felszerelkezett csapatot, aztán az előre lefoglalt szobák helyett felajánlott egy, az utcáról nyíló apartmant. Az anyagiakkal szerényen eleresztett trió, ismét végigvonszolta magát a színen, aztán becuccolt az utcai kuckóba.

Tájat szemlélni a tévétoronyba mentek, ahol a kilátáson kívül étterem is működik, ott költötték el az ebédjüket. Kaja után séta következett; a város bővelkedett látni- és fényképeznivalóban. A meleg, késő őszi délután romantikus hangulatba hozta az öregedő nőt. Sikerült kettesben elszökni a szerelmesek falához, ahol megannyi lakat bizonyította, hogy a mai párocskák is hisznek még az örök szerelemben. Bonifác ünnepélyesen megszabadult a magukkal hozott lakat kulcsától, s ezzel elintézte a jövőt.

Vacsoraidőben a szédült duó és az öreg harcos egy kocsmában kötött ki, ahol bor és zsíros kenyér mellett adóztak az élvezeteknek. A lebuj koszos volt, a vendégek is nagyon vegyesek. (régen járt itt a köjál...) Még a borban is bogárka úszkált vidáman, de hát nem volt mit vitatkozni egy részeg bogárral.

A sötétedés a szállás felé hajtotta a triót, ahol pezsgővel és az öreg playboy indiánkiáltásával zárták a napot. A gondos szappanozást ugyanis hideg vízzel öblítette le,  mert nem volt meleg víz... Ha nagyobb a pezsgősüveg, talán fürödhettek volna.

Aludni sem volt egyszerű, az utcazaj a szobában lakott. Az árban viszont reggeli is volt, a leányszoba ebédlőjében, a személyzet társaságában, ami nem elhanyagolható, mert a recepciós csaj egész estét betöltő feneke (amit állandó mozgásban tartott) fokozta az étvágyat.

Reggeli után az Árkád következett, ahol megszületett a család kariajándéka: Mici, a GPS. Még egy terráriumlátogatás, mindenféle vízi szörnnyel, aztán hazafelé fordították a kormányt.

Cserkút és Orfű után a Rácz-tanyán ebédeltek. Utána búcsút intettek a gyönyörű Mecseknek, bekapcsolták a navigációt és a lovak közé csaptak. Mici férfias hangján, türelmét vesztve, próbálta meggyőzni a sofőrt a kiszemelt útról. Bonifác nyomban letorkolta „öcsém, kevés vagy te,  mint mackósajtban a brummogás".

Vidám hangulatban zötyögtek hazafelé, aztán otthon a családi fészek ölelő melege álomba ringatta a nagy utazókat. 

Névnapomra Szilvásvárad

Lázas izgalommal készültünk a hosszú hétvégére, este 9-kor még pakoltam az utazótáskát, persze a teremtés koronája már bepakolt és nem értette, hogy egy nőnek mi tart ennyi ideig.  Alig tudtam elaludni, nosztalgiával gondoltam a régi emlékekre. A férjem leporolta az egri kapcsolatait és sziporkázva sorolta a programlehetőségeket.

Reggel 7-kor indultunk, egy–két szervizmegálló és négy doboz bor beszerzése után délután kettőre megérkeztünk a Bükk Panzióba.

Kellemes benyomást keltett, tágas udvar, 6 szoba, kedves vendéglátás, csak a „lakosztály „volt meghökkentően kicsi, de összebújva elfértünk. Kipróbáltuk a háziak által ajánlott Táltos fogadót, ahol olyan habart krumplilevest ettünk, hogy megnyaltuk mind a tíz ujjunkat.

Vacsora után felderítettük a környéket, megállapítottuk, hogy sok az eladó ház (kihaltak) megtaláltuk a rétes boltot a pisztrángfüstölőt ahonnan betankoltunk szűkebb napokra.

Este vettük észre, hogy társaságunk van, néhány csótány is úgy döntött, velünk éjszakázik, tehát együtt számoltuk meg a szoba sarkait.

Pénteki kirándulásunk a Szalajka-völgy, a felső parkolóig autóval mentünk, onnan gyalog ,a gyönyörű fátyol vízesésig. Közben megnéztük a pisztrángbölcsődét, a vadaskertet, visszafelé pisztrángos szendvicset ettünk. A 612 m magas Kalapat tetőn elhelyezkedő Millenniumi kilátót,  már kocsival közelítettük meg, a táj magáért beszélt, a távolban láttuk a Mátra csúcsait.  Kettő körül ebéd miatt, a Lovas fogadót választottuk, ahol Bajczi vadász kedvence (vadnyúl) űzte el az éhségünket, nagy megelégedésünkre.

Kávét a meseszerű Hupikék törpikék cukrászdába ittunk.

Még aznap délután be kellett, menni Egerbe, mert a férjem, csak egy alsógatyát csomagolt, ami rajta volt. Ha már ott voltunk nem hagyhattuk ki a Szépasszony völgyet, a turista paradicsom semmit sem változott.  Elcsábultunk egy jegeskávéra és egy pisilésre,  az utóbbi sajnos nem jött össze (wc nyísta) a kávé finom volt.

Szombat: a terv szerint busszal bementünk Egerbe, gyalog felsétáltunk a várba.3D mozi után a kazamatákat néztük meg, ittunk ajrant,(török ital) ettünk kapros, túrós langallót.

 Majd fáradtan, eltikkadva vánszorogtunk a buszmegálló irányában, a szükséges gyors segély után ( kávé, sör) elfoglaltuk helyünket a buszon. Olvasgattam az útba eső faluk nevét Egerbukta, (Egerbatka) hát igen, mint a hangulatom „bukta.”

Nem csoda, hogy este csak virsli vacsora volt a panzióba, mert jártányi erőnk sem volt.

Vasárnap esőre ébredtünk, reggeli után összecihelődtünk, elköszöntünk, irány a hazaút. Egy lebányászott kőfejtő kápráztatott el bennünket Bélkőn, majd megnéztük Bélapátfalvai román kori templomot, még működik, éppen misét tartottak benne.

A Mátra kanyargós szerpentinjein haladtunk tovább majd a Kékestetőn gyönyörködtünk a kilátásban. Hazafelé bólogattam az autóban, eufóriás öröm töltött el amikor megláttam az otthonunkat.

Ezt kaptam a névnapomra!

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat