NAPRAFORGÓ

Mindenhol csak kellemes helyek vannak, ha megfelelőképpen állsz a dolgokhoz. Vavyan Fable

 

udvozlom.jpg 

VERSEK

Weöres Sándor: Galagonya

Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya
magába.
Hogyha a Hold rá
fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.

Zelk Zoltán: Varjúnóta

Elmúlt a nyár,
Kár érte, kár.
Sárgul a táj,
Kár érte, kár.

Repülni kél
nagyszárnyú szél,
messzire száll
e csúf madár.

A hegy mögül
felhő röpül-
meg-megered, 
már csepereg.

Ősz eső,
fát verdeső,-
fázik a táj,
kár érte, kár.

Szabó Lőrinc: Szél hozott, szél visz el
Köd előttem, köd mögöttem,
isten tudja, honnan jöttem,
szél hozott, szél visz el,
minek kérdjem: mért visz el?

Sose néztem, merre jártam,
a felhőknek kiabáltam,
erdő jött: jaj, be szép!
– megcibáltam üstökét.

Jött az erdő: nekivágtam,
a bozótban őzet láttam,
kergettem, ott maradt,
cirógattam, elszaladt.

Ha elszaladt, hadd szaladjon,
csak szeretőm megmaradjon,
szeretőm: a titok,
ő se tudja, ki vagyok.

Isten tudja, honnan jöttem,
köd előttem, köd mögöttem,
szél hozott, szél visz el,
bolond kérdi, mért visz el?

Szederfalu: Kiskedvenc
Kedves kis jószág itt ül előttem, 
fényes gombszemei csillognak sötéten, 
puha, nedves orrát ölembe túrja, 
majd futva egy kört, fülei lobogva 
izmai feszülnek, megtorpan, szimatol, 
valami bogárral veszekszik, vacakol, 
gyalogosok jönnek, harciasan ugat, 
de annyira édes, csak nevetnek nagyokat. 
Nézd milyen aranyos, adjunk neki csipszet! 
Az én kiskutyám persze megeszi mindet, 
Simogatják, ő meg ugrál párat, 
hát ennyire őrzi ő nekem a házat!

Szellő a vers, 
s én azt hiszem, 
a Végtelen küldi vele nekünk
Világ-virágok bűvös illatát, 
s amint szívünkön lopva illan át
lepergeti az érzés-szirmokat.
Wass Albert

Kosztolányi Dezső: A NYÁR

A nyár az én szerelmem, érte égek,
halálthozó csókjára szomjazom,
erdőket áldozok szilaj tüzének,
bár ajkam is hervadna el azon.
Görnyedve várom télen a szobámba,
a tűz körül álmodva csüggeteg,
lángóceánját képzeletbe látva,
mely semmivé hamvasztja a telet.
S ha lángszerelme sápadt őszbe vénül
s zöld pártadísze hullong a fejérül,
virrasztom árva, bús menyasszonyom.
Zokogva már hülő keblére fekszem
s elsírva ottan legnagyobb szerelmem,
sápadt, aszú haját megcsókolom...

Pilinszky János: Kánikula

A kardvirágok hegye véres,
gyors pengéjük szemembe vág.
Miféle forrón ömlő vér ez?
Véres lesz tőlem a világ.

Mi közöm e vad ütközethez?
Sötéten izzó alkohol,
elömlik, máglyát, tüzet tervez
az ég, a légies pokol.

A fák között, a fű tövében
árnyékok mérges füstje száll.
Konok kegyetlen szenvedéllyel
gyilkol és gyújtogat a nyár.

RÓZSÁK KÖZÖTT, HA ÉN LENNÉK...
Rózsák között
Színes varázs
Vörös fényű
Izzó parázs
Buja szirmot
Bontogatva
Vad tüskéket
Visszafogva
Merülhetnél
Bársonyomba
Részegülnél
Illatomba
Éjjel-nappal
Néked nyílnék
Ha Vörös szirmú
Rózsa lennék...

Ártatlanság
Fehér álom
Félénken ül
Lágy zöld száron
Hozzád érve
Hajladozva
Mint lányon fehér
Báli szoknya
Gyöngéden
Ha érintenél
Nem sérülnék
Csak szépülnék
Lágyan néked
Tündökölnék
Ha én Fehér rózsa
Lennék...

Csábítón és
Álmodozón
Féltékenyen
Hivalkodón
Sárga szirmot
Néked ölt`nék
Házad szobád
Éke lennék
Napszín puha
Szirmot bontva
Ringatnálak
Kéj álomba
Rajtad boldogság
Ragyogna
Ha lennék én
Sárga rózsa...

És ha vörös
Fehér sárga
Egyesülnék
Egy rózsában
Buja lennék
Pajkos titkos
Gyöngéd bájos
Jousse Elisabeth

Hillai László: Képzelet

Szabadon száguld a képzelet,
olyan, mint tavaszi élvezet.
Itt van a kitűnő alkalom,
berepül hozzád az ablakon.

Jól vigyázz, útját nem állhatod,
azt hiszed, rabláncra foghatod?
Nem lehet, mert az mindenkié,
még az is lehet, hogy senkié.

Tűnik egy pillanat alatt,
hogyha már nem vág az agyad!
Szárnyán repülni boldogság,
ez az igazi szabadság!

 

Tóth Árpád: A fa

Oh nézd a furcsa ferde fát,
Mint hajlik a patakon át,
Oh lehet-e, hogy ne szeresd,
Hogy benne társad ne keresd?
Már ága között az arany napot
Nem tartja, madara elhallgatott,
Virága nincs már, sem gyümölcse,
Ő mégis áll, az alkony bölcse,
Mint a tünődő, ki ily estelen
A végtelen titkába elmerűl
És testtel is szelíden arra dűl,
Amerre lelke vonja testtelen...

 

Weöres Sándor - Csiribiri
Csiribiri
Csiribiri csiribiri
Zabszalma --
Négy csillag közt
Alszom ma.

Csiribiri csiribiri
Bojtorján --
Lélek lép a
Lajtorján.

Csiribiri csiribiri
Szellő-lány --
Szikrát lobbant,
Lángot hány.

Csiribiri csiribiri
Fült katlan --
Szárnyatlan szállj,
Sült kappan!

Csiribiri csiribiri
Lágy paplan --
Ágyad forró,
Lázad van.

Csiribiri csiribiri
Zabszalma --
Engem hívj ma
Álmodba.

 

Weöres Sándor: Galagonya

Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya
magába.
Hogyha a Hold rá
fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.

 

 

Zelk Zoltán: Varjúnóta

Elmúlt a nyár,
Kár érte, kár.
Sárgul a táj,
Kár érte, kár.

Repülni kél
nagyszárnyú szél,
messzire száll
e csúf madár.

A hegy mögül
felhő röpül-
meg-megered, 
már csepereg.

Ősz eső,
fát verdeső,-
fázik a táj,
kár érte, kár.

Szabó Lőrinc: Szél hozott, szél visz el
Köd előttem, köd mögöttem,
isten tudja, honnan jöttem,
szél hozott, szél visz el,
minek kérdjem: mért visz el?

Sose néztem, merre jártam,
a felhőknek kiabáltam,
erdő jött: jaj, be szép!
– megcibáltam üstökét.

Jött az erdő: nekivágtam,
a bozótban őzet láttam,
kergettem, ott maradt,
cirógattam, elszaladt.

Ha elszaladt, hadd szaladjon,
csak szeretőm megmaradjon,
szeretőm: a titok,
ő se tudja, ki vagyok.

Isten tudja, honnan jöttem,
köd előttem, köd mögöttem,
szél hozott, szél visz el,
bolond kérdi, mért visz el?

 


izmai feszülnek, megtorpan, szimatol, 
valami bogárral veszekszik, vacakol, 
gyalogosok jönnek, harciasan ugat, 
de annyira édes, csak nevetnek nagyokat. 
Nézd milyen aranyos, adjunk neki csipszet! 
Az én kiskutyám persze megeszi mindet, 
Simogatják, ő meg ugrál párat, 
hát ennyire őrzi ő nekem a házat!
 
Szellő a vers, 
s én azt hiszem, 
a Végtelen küldi vele nekünk
Világ-virágok bűvös illatát, 
s amint szívünkön lopva illan át
lepergeti az érzés-szirmokat.
Wass Albert
 
 

Kosztolányi Dezső: A NYÁR

A nyár az én szerelmem, érte égek,
halálthozó csókjára szomjazom,
erdőket áldozok szilaj tüzének,
bár ajkam is hervadna el azon.
Görnyedve várom télen a szobámba,
a tűz körül álmodva csüggeteg,
lángóceánját képzeletbe látva,
mely semmivé hamvasztja a telet.
S ha lángszerelme sápadt őszbe vénül
s zöld pártadísze hullong a fejérül,
virrasztom árva, bús menyasszonyom.
Zokogva már hülő keblére fekszem
s elsírva ottan legnagyobb szerelmem,
sápadt, aszú haját megcsókolom...

 

Pilinszky János: Kánikula

A kardvirágok hegye véres,
gyors pengéjük szemembe vág.
Miféle forrón ömlő vér ez?
Véres lesz tőlem a világ.

Mi közöm e vad ütközethez?
Sötéten izzó alkohol,
elömlik, máglyát, tüzet tervez
az ég, a légies pokol.

A fák között, a fű tövében
árnyékok mérges füstje száll.
Konok kegyetlen szenvedéllyel
gyilkol és gyújtogat a nyár.

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 15
Tegnapi: 17
Heti: 39
Havi: 170
Össz.: 61 569

Látogatottság növelés
Oldal: VERSEK
NAPRAFORGÓ - © 2008 - 2018 - falusihirharang.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »