Sajnos még nem sikerült a YouTube videót beilleszteni, de dolgozom rajta!
Margaret Island - Eső
Száz felhőszilánk arcomhoz ér,
A lebegő lélek utcazenél,
Négy sarkán fogom meg a világot,
Összecsomózom, és hátradobom,
Majd ha eláll, talán visszahozom.
Ha esik test a testbe feledkezve
bőrig ázva szeretkezne, de
végtelen csak veled lenne a történet.
A szívtől zálogot kér mindenér’,
Míg az esőcsepp a köldökig ér.
Hősnők arcán a könny épp ilyen,
Régi idők régi filmjeiben.
Ha esik test a testbe feledkezve
bőrig ázva szeretkezne, de
végtelen csak veled lenne a történet.
Tükör az ég,
belenevet a föld,
kikönyököl a szél,
figyeli az esőt,
minek ide kabát,
hiszen az ég
így is azúr.
Ha esik test a testbe feledkezve
bőrig ázva szeretkezne, de
végtelen csak veled lenne a történet.
Még mindig rólad írok dalt,
úgy érzem te vagy minden hang.
De minden hang.
Szó vessző ékezet meg pont,
úgy érzek, mint akkor ott pont.
Akkor ott pont.
Óvtál és vigyáztál én rám, nem volt épp semmim, csak te lány.
Csak te lány.
Most meg van, hogy rám nem ismersz, felnőttem, így tán nem szeretsz.
Tán nem szeretsz.
Még mindig rólad írok dalt Bozontos felhők felettem, bús emlék lettem fejedben.
A fejedben.
Próbáltál újból szeretni, de ahhoz el kell veszteni.
Elveszteni.
Kerestél az utcán, hol vagyok? Kerestél a házban, nem vagyok.
Már nem vagyok.
Holnap majd lehet csengetek, látod majd rajtam szenvedek.
Én szenvedek.
Még mindig rólad írok dalt
Éjszakák
Egy régen várt álomkép ránk talál
Mint szédülten örvénylô vágy
Mi szívünkhöz ér
És égetôbb a tűznél
Ébredés
Már érzem, hogy nem vár több tévedés
Ha úgy kel fel reggel a Nap
Hogy nálam vagy még
Én semmi mást nem kérnék
Mert tôled érzem minden percben
Hogy rám ragyog az ég
Mint jég a tűzben
Úgy olvad a szívem
Egy forró érintéstôl
Így lesz télbôl nyár
Mint jég a tűzben
Úgy olvad a szívem
Egy forró érintéstôl
Így lesz télbôl nyár
Vízesés
Mi ôrülten gyors
Mint a szívverés
Mit érzek, ha eljössz hozzám
S így nézel rám
A szívem, mint egy vulkán
Lángolás
Az arcunk már forróbb
Mint bármi más
Ha hozzám érsz, megreng a föld
S felkap a szél
És feljebb visz az égnél
Tôled érzem minden percben
Hogy rám ragyog az ég
Republic : Szeretni valakit valamiért
Hosszú az út míg a kezem a kezedhez ér
Szeretni valakit valamiér
Ne tudja senki ne értse senki, hogy mér'
Szeretni valakit valamiér'
Ezer életen és ezer bajon át
Szeretni valakit valamiér'
Akkor is, hogyha nem lehet, hogyha fáj
Szeretni valakit valamiér'
Fenn az ég, s lenn a Föld
Álmodunk s felébredünk
Minden út körbe fut
Béke van felejts el minden
háborút
Esik a hó és szemembe fúj a szél
Szeretni valakit valamiér'
Ég a gyertya ég el ne aludjék
Szeretni valakit valamiér'
Ezer életen és ezer bajon át
Szeretni valakit valamiér'
Akkor is, hogyha nem lehet, hogyha fáj
Szeretni valakit valamiér'
Republic : Holdeső Napsugár
Holdeső Napsugár
Ki lesz majd, aki rám talál
Ki jön majd Velem
A Holdesőn a Napsugáron át
Velem, ki jön tovább,
Túl közel a fájdalom
Ha nem vagy itt, ha nem tudom
Hogy rád vigyáz a szél
Amerre jársz, mindig elkísér
A szél, vigyáz nagyon
"Kedvesem jó utat"
Félni most nem szabad
Rád vigyáz a szél
Amerre jársz, mindig elkísér
Csak nevess rám, és minden rendben van.
Tudom
Republic: Gyere közelebb, menekülj...
Gyere közelebb, menekülj el
Kicsi madaram te vagy a bűnjel
Jönnek érted és megtalálnak
Forog ez a tánc egyre bátrabb
Forog ez a tánc éget a tűz
Csalogat engem és messze űz
Hét a bánat és hét az öröm
Adj nekem egyet s én megköszönöm
Adj nekem egyet s én megköszönöm
Adj nekem egyet és megköszönöm
Gyere közelebb, menekülj el
Kicsi madaram te vagy a bűnjel
Jönnek érted és megtalálnak
Forog ez a tánc egyre bátrabb
Forog ez a tánc éget a tűz
Csalogat engem és messze űz
Hét a bánat és hét az öröm
Adj nekem egyet és megköszönöm
Forog ez tánc éget a tűz
Csalogat engem és messze űz
Hét a bánat és hét az öröm
Adj nekem egyet s én megköszönöm
Adj nekem egyet s én megköszönöm
Adj nekem egyet és megköszönöm
Forog ez a tánc éget a tűz
Csalogat engem és messze űz
Hét a bánat és hét az öröm
Adj nekem egyet s én megköszönöm
Forog ez a tánc éget a tűz
Csalogat engem és messze űz
Hét a bánat és hét az öröm
Adj nekem egyet és megköszönöm
Adj nekem egyet s én megköszönöm
Adj nekem egyet
És huss, el is illant már
Szálló lufi, mit vártál?
Egy perc csak a bódottá
És emlékké lett - cudar élet
És pont mikor megvolt már
Ez van, kiakadnod kár
Ó nem, dehogy álmodtál
És fuss el véle, ez a vége.
Szembe jön az élmény a forgatagban
(Még jó, hogy az előzőt veszni hagytam)
Kiszemel, céloz, eltalál egy sörét
Szerelem első látásra, rámbízza a sörét
Másnap tali, oly egyszerű az egész
De úgy várom a reggelt, mint a lagziban a zenész
Az egyikben fagyi, a másik kéz a kézben
Szakadunk egy semmiségen...
A szerelmek, a régi barátok...
Jó volna már nem gondolni rátok
Lucskos hó fedi a parti sétányt
Hol vannak a srácok? Csak egy példányt!
Unicumba fojtva minden remény
Miért hiányzik? Nem volt enyém.
Nincs romantika, csak ugyanaz a díszlet -
kifogyott a készlet
És huss, el is illant már
Szálló lufi, mit vártál?
Egy perc csak a bódottá
És emlékké lett - cudar élet
És pont mikor megvolt már
Ez van, kiakadnod kár
Ó nem, dehogy álmodtál
És fuss el véle, ez a vége.
Lapos a party a Víg Matrózban
Azt is bánom már, amit veszni hagytam
Ködbe lábadt a parti sétány
Elbújtak a párok, kitart néhány
Unicumba fojtva minden remény
Miért sirassam? Nem volt enyém.
Volt romantika, de aprócska részlet:
kifogyott a készlet
És huss, el is illant már
Szálló lufi, mit vártál?
Egy perc csak a bódottá
És emlékké lett - cudar élet
És pont mikor megvolt már
Ez van, kiakadnod kár
Ó nem, dehogy álmodtál
És fuss el véle, ez a vége.
Zelk Zoltán:
MESEBELI TÓ
Láttad az éjszaka tavát?
Láttad-é mondd, az éjszakát,
amint a tónak remegő
árnyas vizéből bújt elő?
Láttad-é mondd, ezt a tavat,
amint a lenge pirkadat
kikelt vizéből s elszaladt
mezítláb, a hegyek felé?
Az est tavát, amint színén
kibontott hajjal járt a fény...
S láttad-é, mondd, a víz alatt
bújó Napot és Holdakat?
Elátkozott királyfiak
aranyhaja lenn az iszap,
láttad-é, mondd, hogyan ragyog?
Itt alszanak a napszakok...
Száz erdőt járj be s száz hegyet,
ezt a tavat nem láthatod.
Weöres Sándor: Tó vize
Tó vize, tó vize csupa nádszál,
Egy kacsa, két kacsa odacsászkál.
Sárban ezer kacsa bogarászik,
Reszket a tó vize, ki se látszik.
Szuhanics Albert Ötven év felett
Ötven év felett, még közel vagy a nyárhoz,
bágyadt napsugár jár sárgult lombú fákhoz.
Dobban a szíved, egy régi dal nyomában,
ifjúság-varázs a vén nosztalgiában...
Wass Albert – Tél
Templomi csöndben,
Éjjeli ködben
Aszkéta-ágat zörrent a szél.
Valahol messze
Csillag szemekre
Szürke ködfátylat borít a Tél.
Túl a tetőkön,
Dárdás fenyőkön:
Zöld diadém pára lebeg,
Sűrű vadonban
Halkan,titokban
Fenyő óriások könnye pereg….
Néma a szikla,
Kristály patakja,
Jeges páncélban tompán zubog,
Mogorva ormon
Nincs rhododendron,
Csak sötét árnyak:Tantalusok.
Mélyen a völgyben,
Fűzfa berekben,
Néha,titokban
zörren a szél
S fent a magasban
Pára alakban
Halkan suhanó szellem: a Tél.
Elmúlt a karácsony?
Mi maradt belőle, jutott e gondolat az új esztendőre?
Adott-e jó érzést, volt-e öröm benne,
ami az új évre útravaló lenne?
Megérkezett-e a Krisztusi ajándék,
– világot jobbító, felemelő szándék?
Vagy csak szórakozást szolgált ez az ünnep,
s az öröm percei gyorsan tovatűnnek?
Elgondolkoztál-e már a folytatáson,
az én gondolatom, bizony nem járt máson:
– Szeretet melegét, hogyan vigyük tovább?
Hogyan éljünk szebben, hogy teremtsünk csodát?
Csak eltakarítjuk halott fenyőnk lombját,
s nyakunkba akasztjuk a munka kolompját?
Visszazökkenünk, s a kivájt úton járunk,
s ismét, egy éven át, új karácsonyt várunk?
Aranyosi Ervin
Elmúlt a karácsony?
Mi maradt belőle, jutott e gondolat az új esztendőre?
Adott-e jó érzést, volt-e öröm benne,
ami az új évre útravaló lenne?
Megérkezett-e a Krisztusi ajándék,
– világot jobbító, felemelő szándék?
Vagy csak szórakozást szolgált ez az ünnep,
s az öröm percei gyorsan tovatűnnek?
Elgondolkoztál-e már a folytatáson,
az én gondolatom, bizony nem járt máson:
– Szeretet melegét, hogyan vigyük tovább?
Hogyan éljünk szebben, hogy teremtsünk csodát?
Csak eltakarítjuk halott fenyőnk lombját,
s nyakunkba akasztjuk a munka kolompját?
Visszazökkenünk, s a kivájt úton járunk,
s ismét, egy éven át, új karácsonyt várunk?
Aranyosi Ervin
Tóth Árpád: A fa
Oh nézd a furcsa ferde fát,
Mint hajlik a patakon át,
Oh lehet-e, hogy ne szeresd,
Hogy benne társad ne keresd?
Már ága között az arany napot
Nem tartja, madara elhallgatott,
Virága nincs már, sem gyümölcse,
Ő mégis áll, az alkony bölcse,
Mint a tünődő, ki ily estelen
A végtelen titkába elmerűl
És testtel is szelíden arra dűl,
Amerre lelke vonja testtelen...