Weöres Sándor: Tó vize
Tó vize, tó vize csupa nádszál,
Egy kacsa, két kacsa odacsászkál.
Sárban ezer kacsa bogarászik,
Reszket a tó vize, ki se látszik.
Szuhanics Albert Ötven év felett
Ötven év felett, még közel vagy a nyárhoz,
bágyadt napsugár jár sárgult lombú fákhoz.
Dobban a szíved, egy régi dal nyomában,
ifjúság-varázs a vén nosztalgiában...
Wass Albert – Tél
Templomi csöndben,
Éjjeli ködben
Aszkéta-ágat zörrent a szél.
Valahol messze
Csillag szemekre
Szürke ködfátylat borít a Tél.
Túl a tetőkön,
Dárdás fenyőkön:
Zöld diadém pára lebeg,
Sűrű vadonban
Halkan,titokban
Fenyő óriások könnye pereg….
Néma a szikla,
Kristály patakja,
Jeges páncélban tompán zubog,
Mogorva ormon
Nincs rhododendron,
Csak sötét árnyak:Tantalusok.
Mélyen a völgyben,
Fűzfa berekben,
Néha,titokban
zörren a szél
S fent a magasban
Pára alakban
Halkan suhanó szellem: a Tél.
Elmúlt a karácsony?
Mi maradt belőle, jutott e gondolat az új esztendőre?
Adott-e jó érzést, volt-e öröm benne,
ami az új évre útravaló lenne?
Megérkezett-e a Krisztusi ajándék,
– világot jobbító, felemelő szándék?
Vagy csak szórakozást szolgált ez az ünnep,
s az öröm percei gyorsan tovatűnnek?
Elgondolkoztál-e már a folytatáson,
az én gondolatom, bizony nem járt máson:
– Szeretet melegét, hogyan vigyük tovább?
Hogyan éljünk szebben, hogy teremtsünk csodát?
Csak eltakarítjuk halott fenyőnk lombját,
s nyakunkba akasztjuk a munka kolompját?
Visszazökkenünk, s a kivájt úton járunk,
s ismét, egy éven át, új karácsonyt várunk?
Aranyosi Ervin
Újévi köszöntő
Bort, búzát és békességet,
Otthonokba fényességet.
Lakomát az éhes szájnak.
Derék férjet minden lánynak.
Okos gyermeknek tanulást,
Gézengúznak gyors javulást.
Új világot, szebb éveket,
Jobb és boldogabb életet!
Édes csókot szerelmesnek,
Vágyat kihűlt szerelmeknek.
Elhagyottnak vigasztalót,
Társtalannak neki valót.
Kreatívnak lapot - tisztát,
Író tollba örök tintát,
Versíróknak szép rímeket.
Álmokat - tarkát, színeset.
Nemes, tiszta eszményeket,
Ugyanannyi reményeket.
Na, jöjjetek, bontsunk pezsgőt,,
Köszöntsük az újesztendőt!
Tóth Árpád: A fa
Oh nézd a furcsa ferde fát,
Mint hajlik a patakon át,
Oh lehet-e, hogy ne szeresd,
Hogy benne társad ne keresd?
Már ága között az arany napot
Nem tartja, madara elhallgatott,
Virága nincs már, sem gyümölcse,
Ő mégis áll, az alkony bölcse,
Mint a tünődő, ki ily estelen
A végtelen titkába elmerűl
És testtel is szelíden arra dűl,
Amerre lelke vonja testtelen...
Őrizem a nyarat
mézillattal telve,
tüzes nyalábokat
szorosan ölelve." (Budai József)
Áprily Lajos
Októberi séta
Ez itt a hervadás tündér-világa.
Akartál látni szép halált velem?
A Bükkös-erdő bús elégiája
szép, mint a halál és a szerelem.
Reményik Sándor Augusztus, nyárutó
Augusztus, nyárutó...
A Göncöl tengelye,
Mint roppant égi óramutató,
Némán, merőn mutat már ősz fele
Kigyúlt hajók
Suhannak át az égbolt tengerén,
Fecske Csaba: Aranyat rejt a nyár
A nap már hazaszállt:
elfogyó, sárga folt –
Az égi vizekben
fürödni kezd a hold.
Fürödni kezd a hold.
A fűben csöpp bogár.
Végtelen mezőkön
aranyat rejt a nyár.
Kasza Béla: Balatonizálás
Kedvem lenne mindig
balatonizálni,
éjjel is, nappal is,
telente meg nyáron,
az őszről és tavaszról
nem is beszélve.
Ez lenne szépséges
életem, halálom.
A hattyuk nem is rózsák,
de víziangyalok,
az ég álmodja őket,
ha olykor andalog. (Zelk Zoltán)